Nőnek lenni annyi, mint...

Introvertált,antiszociális vagy csak őszinte?

Ha nem vagyok hajlandó részt venni a sok “mintha” jelenetben és nem érdeklődőm olyanok iránt, akik egyébként nem érdekelnek, akkor mi vagyok: introvertált, antiszociális vagy nem lehet, hogy csak őszinte?  

Nemrég olvastam a Kormos Anett írását, a WMN oldalon, és azt éreztem, igen, de jó, hogy valaki ezt megfogalmazta. De jó, hogy valaki kiáll és azt mondja: a magánéletemben nem vagyok hajlandó megjátszani magam és úgy csinálni, mintha. Az emberek többsége persze úgy gondolja, ő is így él, de valójában, ha megfigyelné egy napját, hetét, rájönne, baromira nem. 

Baromira nem, mert sok mindent illendőség miatt csinál, mert hát így illik. “Így illik” egy olyan kifejezés, amit nagyon gyűlölök. A másik pedig “de így működik a társadalom”. Az igazság az, hogy engem ezek egyre kevésbé érdekelnek, nekem nem lehet az a dolgom, hogy ezekkel foglalkozzak, csak az lehet, én hogyan érzem jól magam. 

Az életünk folyamán rengeteg emberhez és helyzethez kell alkalmazkodnunk, ilyen például a munkahely is. Nem választhatjuk meg a munkatársainkat, ahogy a családunkat sem. De sok minden mást igen. És teljesen abszurd helyzetnek tartom, hogy nekem olyan emberek iránt kelljen érdeklődést mutatnom, akik nem érdekelnek. Hogy olyanokat kelljen kérdezgetnem, amilyeneket nem akarok. Hogy olyan összejövetelekre kelljen járnom, ahol nem érzem jól magam. Ha egy olyan társaságba kerülök, ahol nem érzek szimpátiát senki iránt, akkor ne kelljen már értelmetlen csevejekbe kényszeríteni magam, mert hát azt úgy illik, hogy érdeklődsz a másik iránt. De mi van, ha nem? Ha valaki mesél valamit, ami engem nem érdekel, akkor miért kellene lelkesen kérdezősködnöm tovább, csak azért hogy a másik ember jól érezze magát és fenntartsam a társadalmi normát. És, ha mindenki így tenne, akkor ténylegesen csak az őszinte és értékes kapcsolatok maradnának fenn. Hát nem jobb lenne így?

És ekkor jön az, hogy “Te igazából baromi kényelmes vagy, hogy mindig csak olyan helyzetekben akarsz lenni, ahol neked jó.” “Antiszociális vagy.” “Introvertált vagy.” “Önző vagy.” Lehet, ez mind igaz, de mellette arról is szó van, hogy nem akarok úgy csinálni, mintha. Nem érdekel, hogy jó-e a megítélésem vagy sem, nem érdekel, hogy emiatt mit gondolnak rólam mások és nem vágyom arra, hogy minél többen kedveljenek. A magánéletemben nem akarok semmilyen feszengő, szorongó érzést, nem akarok egy másik szerepet játszani, csak hogy beilleszkedjek és nem akarom a felszínt kapargatni egy-egy emberrel. Egyszerűen csak jól akarom magam érezni. Érdeklődni, amikor valami tényleg érdekel, olyanokkal találkozni, akikkel tényleg akarok és olyat mondani, amit tényleg úgy gondolok. 

Lehet befelé fordulok és elzárkózom a külvilágtól, lehet nem akarok beilleszkedni a társadalomba, de egy biztos, arra vágyom, hogy én én maradjak maszkok, felszínes csevejek és érdektelen kérdések nélkül. Szabadon. 

Címkék: ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!