Évösszegző-évindító gondolatrendezés, hiszen mindenben ott van valami régi és valami új.
Azt mondtam 2015-ről, Legyen valami más. Így utólag visszagondolva, azt hiszem elmondhatom, hogy megtörtént. Más volt. Fontos dolgok változtak az életemben, mondhatni, szinte a legfontosabb dolgok, megváltoztak a napjaim minden tekintetben. Az idei év viszont valami mást súg nekem, úgy gondolom, az egyik legnehezebb év lesz, ami vagy igazi sikerrel zárul, vagy belebukom, elvesztek mindent és kezdhetem teljesen elölről felépíteni az életemet.
2015 sem múlhatott el költözés nélkül, míg “tavaly” Budáról Pestre szólított vissza az élet, most csak néhány utcával távolabb került a dobozokba csomagolt lényem. Az új otthonomban kezdtem az új évet. Az új évet, ahol legalább 6 célt kellene teljesítenem. Idén meg kell tanulnom mérlegelni és választani. Meg kell tanulnom elengedni ezek közül legalább négyet. Bárhogy is döntök, hatással lesz 2017-re is. Nem lehet mindent 100%-on teljesíteni. A cél legyen kevesebb, de akkor legalább valós. Nem tudunk ott lenni mindig mindenhol. Amit viszont választunk, az legyen az életünk része és legyen benne minden erőfeszítésünk.
A múltat nem hiába hívják múltnak. Ő és én nem vagyunk barátok. Ismerősként tekintek rá, aki, ha kérdez, válaszolok, de nekem nincsenek kérdéseim felé. Amennyire lehet, mások múltjától is távol kívánom tartani magamat. Ha nem voltam benne, ne fogjuk egymás kezét. De az elmúlt 1 év nem akarta, hogy így legyen, azt akarta, hogy a részese legyek másokénak. Próbára tesz folyamatosan, barátkozni akar, én pedig nem akarok. Minél inkább el akarom húzni a kezemet, annál inkább nyúl utánam. És minden egyes ilyen próbálkozás egy apró tűszúrás az ereimbe, méregként kerül a véráramlatomba, ami ott kering, folyamatosan. Lassan kering, így soha nem lehet tudni, mikor éri el a méreg véglegesen a szívcsatornát és olt ki egy életet. Idén meg kell találnom a méreg ellenszerét, különben kiolt. Nehéz év elé nézünk, én mondtam.
Rájöttem, hogy valójában mindenki egy idegen. Csak mi magunk vagyunk, akikkel együtt töltjük a nap minden óráját és percét, ismerjük minden gondolatát és érzését. Hiába élünk le valakivel egy életet, nem tudhatjuk, milyen gondolatok cikáznak a fejében folyamatosan, éjjelente hová hívják az álmai és nappal mi történik vele reggel 8 és este 6 között. Ez valójában félelmetes. Úgy gondolom, ezt a félelmet csak egyetlen egy dolog képes feloldani. A bizalom. Nem az alanyi jogon járó bizalom, annál egy sokkal erősebb. Bízni vakon, feltételek nélkül, mindig minden helyzetben. Idén ezt is meg kell tanulnom. És azt is, amire ez az egész épül: Bízni vakon, feltételek nélkül, mindig minden helyzetben magamban.
Sokféle kapcsolat vesz körül minket. Ahogy telnek az évek, azt hiszem, én egyre kevésbé ragaszkodom. 2015-ben is tűntek el emberek az életemből, mások pedig felbukkantak újra. Fel kell tudni ismerni, mi az, ami valóban fontos és mi az, amit el kell engednünk. A jövő még előttünk áll, a múlt már megtörtént. Nem kezelem mindig jól a már meglévő emberi kapcsolataimat, sem az új emberekkel való találkozásokat. Nem szeretem az üres szavakat és gesztusokat, nem érzem szükségét, hogy mindenki kedveljen és, ha sérülés veszélyét érzem, akkor pedig inkább hátat fordítok. Idén valóban fel kell ismernem, mi az, ami fontos és mi az, amit nyugodt szívvel elhagyhatok.
Tudatosság. Talán így ezzel az egy szóval körül lehetne írni a 2016-os évet. A tudatosnak lenni pedig nehéz. De, ha egyszer megtanuljuk, utána már könnyebb lesz. Ez lehet az eddigi leghosszabb út és a legfájdalmasabb utazás. 2016 tanítani fog. 2016 nehéz lesz. 2016 eltiporhat. 2016 megerősíthet és sikeressé tehet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: