Hátizsákos kalandok – Ayutthaya, Lopburi

Napfelkelte a történelmi romok között, Thaiföld legcsodálatosabb levese és egy város, ahol a majmok szabadon élnek.  

Ayutthaya városát minden útikönyv említi, ha már Bangkokban jár valaki, mindenképpen érdemes meglátogatnia, hiszen a nyüzsgő és zajos főváros után egy kis nyugalomra lelhet az ember. Ezért nem volt kérdés, hogy mi is megnézzük, és ha már ott vagyunk, akkor Lopburit is, ahol a majmok szabadon élnek. 

De előtte egy ázsiai életkép, kólaivás zacskóból

Utazás

Reggel 8-kor a tűző napon a nagy csomagjainkkal elindultunk Ayutthaya felé. 4. napja voltunk Thaiföldön, de már megfogalmazódott a fejemben, hogy ez a backpacker élet lehet, nem nekem való, kipakolni-bepakolni, mindenem gyűrve, cipelni a baromi nehéz táskát miközben majdnem elájulok a melegtől. De aztán persze később ehhez is hozzászoktam. Szóval kezdődött a mondhatni “szokásos körrel”, keressük meg a buszunkat. A megállóban volt egy “buszokat bemondó” nő, tőle kértünk segítséget, felírta egy papírra a lehetséges buszokat (Victory Monument megállóig). Kis idő múlva arra lettünk figyelmesek, hogy minket próbál megszólítani mindenféle módon, hogy itt a busz, szálljunk fel – ez a járat nem szerepelt a papíron – De legyen. Szerencsére jó helyen szálltunk le, és további segítséggel megtaláltuk a Skytraint – amit egyébként is ajánlatos kipróbálni – is, amivel haladtunk tovább a Mo Chit megállóig. Innen taxival mentünk tovább, pontos címet nem tudtunk mondani, csak azt, az Ayutthayaba közlekedő buszállomáshoz. Okoztunk némi fejtörést a taxisnak, aki még telefonos segítséget is igénybe vett, de a lényeg, hogy elvitt odáig, előzetesen azt mondta, kb 10 km, de tévedett, hiszen több, mint 20 km volt. Egyébként később felfedeztük, hogy valószínűleg Mo Chit-ről is indul ide busz, mivel visszafelé lett volna ilyen opció is. De a lényeg, hogy odaértünk és rövidesen indult is a minibusz. Mivel nem volt külön csomagtartó része, és az utastérben sem volt túl sok hely, ezért a nagy táskáinkat is az ölünkbe kellett tenni, ez volt az egyetlen lehetőség, ez is egy ilyen tipikus már kínunkban röhögünk szituáció volt. Amit szinte azonnal megtanultam az ilyen minibusz utazásoknál: mindig legyen nálam hosszú nadrág, pulóver és vastag zokni, a klíma miatt szörnyen hideg van rajtuk. Ekkor még nem alkalmaztam ezt a trükkömet, így később meg is lett az eredménye, és kapkodtam be a tőzegáfonya kapszulákat meg a fájdalomcsillapítót….

Még egy életkép a helyi divatról

Szállás

Előző este foglaltuk a szállást a The Sixty Guesthouse-ba. A buszállomástól sem volt messze, és a látogatni kívánt emlékművel pontosan szemben. Nem ez volt az egy hónap legszebb szállása, de volt egy furcsa hangulata. Ekkor még csak sejtettem azt, amit a későbbi tapasztalataim után már biztosan tudtam, gekkok is voltak éjszaka a szobában. Az a hang, nem lehet összetéveszteni mással…

Étel

Az egész thaiföldi nyaralásunk legjobb levesét itt ettük. Én utána csak erre az ízre vágytam mindenhol, de sehol nem kaptam meg ugyanezt. Kívülről nem tűnik olyan bizalomgerjesztő helynek, de ha a helyiek itt esznek, csak jó lehet, gondoltuk. És úristen, még most is sokszor eszembe jut. Sajnos a nevét nem tudom,megkérdőjelezem, hogy egyáltalán van neve, de a főúton van a buszállomás és a műemlék között kb félúton, és csak levest lehet kapni.

A másik top hely a Coffee Old City, másnap itt reggeliztünk és ebédeltünk is, és csak jókat mondhatok. Itt pedig a legjobb lemon sodát ittam, a későbbiekben ahol volt, mindenhol azt kértem, de ilyet sehol máshol nem kaptam. Van egyébként éjszakai piac is a városban, nem a legnagyobb és nem a legjobb, de érdemes azért megnézni. 

Ebéd két személyre 3500 forintért (benne a fantasztikus lemon sodával)

Program

Lopburi

Ayutthayatol 1 óra távolságra van Lopburi, a város, ami arról híres, hogy szabadon élnek a majmok. Minibusszal könnyen és gyorsan megközelíthető. Hogy honnan indul a minibusz? Hát kb mindegyiket végig kell kérdezni, mire rálel az ember. De megtaláltuk. Ahogy a városban a majmokat is. Azt még nem is említettem, hogy a barátom viszonylag magas (magasabb, mint 2 méter), amit azért még sokan itthon is megjegyeznek, hát akkor még a thai emberek (ahol az átlag férfimagasság kb 170 cm). Mindezt csak azért mesélem, mert amíg ő a majmokat fényképezte, addig a turisták meg vele akartak fotózkodni. Viszont ezt én már csak tőle hallottam, ugyanis én inkább próbáltam elkerülni a majmokat és minél inkább távolodni a kolóniától. Ahogy egyszer az egyik megpróbált felmászni a lábamra, én úgy megijedtem, hogy menekülőre fogtam. 

A majomkaland után egy kihívás maradt, megtalálni a visszafelé közlekedő buszt. Nem sikerült, így taxiba, vagyis pontosabban songthaew-be ültünk, a sofőr azt mondta, majd ő elvisz oda. Elvitt valahova, és mutatott egy irányba, hogy ott van. Nem volt. Majd, akit kérdeztünk, mindenki küldött tovább és tovább. Felmentünk egy átjáróra, hogy belássuk a teret, hátha az majd segít. Megláttunk egy minibuszt kikanyarodni, amiről úgy gondoltuk, talán jó lehet. Futottunk utána, a forgalom kellős közepén próbáltuk leinteni, de kiderült, nem ez lesz a miénk. Ekkor próbáltuk kinyomozni, merről is jöhetett a busz, és igen, megtaláltuk a buszállomást. 

Songthaew

Utólag egyébként úgy látjuk már, hogy hacsak valakinek nincsen valamilyen majom addikciója, ki lehet hagyni ezt a programot, ugyanis sok olyan partszakasz van, ahol találkozhatunk szabadon élő majmokkal (pl Krabi vagy Ko Chang néhány utcája)

Ayutthaya

Ahogy említettem, a legnagyobb műemlék a szállásunkkal szemben volt. Így másnap reggel 5-kor már csörgött is az óránk, hogy megnézzük a napfelkeltét a romok között. A bejáratot nem sikerült elsőre megtalálnunk, de egy véletlen folytán mégis ráleltünk, és az is kiderült, hogy vasárnap ingyenes be is lehet menni. A korai időpontnak hála még kevesen voltak és az időjárás is elviselhető volt. És egy percig nem bántuk meg, hogy eljöttünk ide. Nagyon hangulatos volt. Hangulat. Azt hiszem, mi hangulatokat kerestük ebben az egy hónapban, valami olyat, amibe bele tudsz feledkezni és amire egy kép láttán vissza tudsz emlékezni.

Ahogy telt az idő, úgy emelkedett a látogatók száma is, ezért tényleg érdemes minél korábban kimenni. A közeli parkban pedig felfedeztünk egy varánuszt (nem ez volt az első, láttunk egyet Bangkokban is az utcán). Ha valakinek több ideje van, érdemes biciklit is bérelni, úgy bejárni a várost és felkeresni az összes emlékművet. Nekünk sajnos nem volt, ugyanis este már Chiang Mai várt minket, ahova Bangkokból repültünk át. 

Varánusz ül a fűben..

A következő bejegyzésben jövök is egy részletes Chiang Mai beszámolóval, lesz benne minden, fantasztikus kilátás Thaiföld legmagasabb pontjáról, látogatás a Karen village törzsnél, és éjszakai piac minden mennyiségben. 

A thaiföldi kalandjaink előző részeit ITT találod. A bejegyzésben található összes kép saját tartalom, ha bármelyik képet szeretnéd felhasználni, kérlek, azt írásban mindenképpen jelezd felém.