Chiang Mai egy olyan hely, ahová azt mondják, kötelező elmenni, ha az ember hosszabb időt tölt Thaiföldön. Nos, ezt igazából sem megerősíteni sem megcáfolni nem tudom.
Teljesen más hangulata van, mint Bangkoknak az biztos, és a város közelében vannak varázslatos helyek, de magáról Chiang Mai-ról nem tudok határozott véleményt alkotni és jelzőkkel ellátni, azon kívül, hogy mindenhol felbukkan néhány templom, Thaiföld második legnagyobb városa mégis sokkal kevesebb a turista. Viszont a bangkoki forróság után nagyon jól tud esni egy kis “hűvösebb” időjárás=este már majdnem fázol vékony nyári ruhában, de a majdnem-en van a hangsúly.
Utazás
Mikor tervezgettük az utazást, az első gondolatunk az volt, hogy szeretnénk kipróbálni minél több közlekedési eszközt, ha már ott vagyunk, legyen igazi #leaveyourcomfortzone, így jött szóba egy fél napos vonatozás is Bangkokból Chiang Mai-ba. Azonban ráeszméltünk, hogy a repülőjegy is annyiba kerül kb, mint a vonatjegy és a menetidő pedig csak 1 óra. Így már nem volt kérdés, hogy az utóbbit választjuk… Ugye mi Ayutthayából indultunk, minibusszal mentünk a reptérig (2 reptér van Bangkokban, az egyik, ahová megérkeztünk, most a város másik végén lévőről indult a gép, ami tök jó, hiszen ez volt közelebb Ayutthayához, nem kellett hátizsákkal végigbuszozni Bangkokon). A chiang mai-i reptérről kilépve szervezett taxiszolgálat van, korrekt áron.
Szállás
A Lilu Hotelben szálltunk meg. Elhelyezkedés szempontjából szerintem nagyon jó, közel van az éjszakai piac. Jár hozzá reggeli, ami egyenlő a lekváros pirítóssal… Sajnos mi szobacserére kényszerültünk a fürdőszobában lévő nagyobb hangyaboly miatt, de az új szobánkkal már nem volt gond. Két épület is van egymás mellett, abban kell megpróbálni szobát foglalni, ahol a recepció is található.
Étel
Ajánlás útján kerestünk fel egy leveses helyet, pontos cím, a Shangri La Hotellel szemben. Jónak jó volt, de ugye már az ayutthayai leves mércéjével néztünk mindent. Szintén ajánlották a Cafe De L’amourt, amit én csak ajánlani tudok, naponta kétszer ott kötöttünk ki. Végre ittunk egy normális kávét, a jegeskávé pedig fantasztikus. A túránk (részletek pár sorral lentebb) alkalmával volt szerencsénk kipróbálni a papaya salátát, ami elvileg az egyik nemzeti étel. Mindketten baromira szeretjük és bírjuk is a csípőset, de azt nagy küzdelmek árán tudtuk megenni…
Programok
Este 9 körül landolt a gépünk, így első este csak egy gyors éjszakai piacozásra jutott idő. A későbbiekben a szuvenírek nagy részét itt szereztük be és én is itt tettem szert néhány új ruhára, nagyon tetszett ez a piac, csak ajánlani tudom.
Az első napot egy helyi idegenvezetővel töltöttük. Őt még itthon ajánlották nekünk. Különböző programcsomagokat állított össze nekünk, ebből választottunk. Nem volt olcsó, de így legalább teljesen az igényeinkre szabva volt minden, csoportos túra helyett csak velünk foglalkozott és nagyon sokat megtudtunk tőle a helyi kultúráról, vallásról és úgy egyébként is Thaiföldről.
A Doi Inthnanon Nemzeti Park volt a fő célunk, ami Chiang Mai-tól kb 100 km-re található, de képek alapján biztosak voltunk benne, hogy meg kell néznünk. A túránk első állomása egy vízeséshez vezetett, szörnyen sajnálom, de a pontos nevét nem tudom.. majd a Karen Village lakóit látogattuk meg. Ők a hegy lábánál éldegélő kis közösség (300-400 fő), akik rizs- és kávétermesztésből élnek, illetve a saját szövésű ruháikat árulják. Megkóstoltuk a kávéjukat (állítólag a Starbucks is vásárol tőlük) és tettünk egy kört a faluban. Ilyet az ember tényleg csak a tv-ben lát.
Majd elértünk a célállomásra és meglátogattuk Thaiföld legmagasabb pontját is, 2565 méter. Itt a hőmérséklet már jóval alacsonyabb, hosszúnadrág, pulóver ajánlatos, a látványról pedig inkább beszéljenek a képek. Egyébként időjárás függvénye, hogy sikerül-e elkapnunk egy olyan állapotot, amikor tényleg olyan, mintha felhők között lennénk, bárhogy is legyen, csodaszép. Hazafelé pedig egy újabb vízesés lábánál fogyasztottuk el az ebédet, benne a már említett papaya salátával.
Még otthon mások élménybeszámolóit olvasva csak nevettünk azon, hogy a reggel 9 órás kelést úgy emlegették, “na most sokáig aludtunk.” Pedig részünkről is csak így egy hét után jött el olyan pont, hogy 9-ig aludtunk és később sem volt ez túl gyakori. Aki még bírja templommal Bangkok után, az itt kiélheti magát. Az óváros rész különféle stílusú templomokkal tarkított, minden sarkon találunk valamit. A National Geographic könyvben egyébként pl templomtúra útvonalat is van, azt is bejártuk.
Mikor még készültünk az utazásra, az egyik legnagyobb dilemmát Chiang Mai okozta. Két dolgot mindenképpen szerettünk volna: eltölteni 1-2 napot egy helyi törzsnél és dzsungeltúrát. Az előbbi kapcsán hosszas kutakodás után Chiang Mai-ban találtunk olyan opciót, ami tetszett volna, de jöttek a kérdések: foglaljunk előre? vagy majd ott? De ugye vannak a fix repjegyek, mennyi idő a két város között, hova stb. végül nem foglaltunk előre és el is vetettük itt ezt a lehetőséget, hiszen megyünk még északabbra, majd ott címszóval.
A következő állomásunk Pai volt. A hely, amiről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni és ahova biztosak vagyunk, hogy még visszatérünk. Alig várom, hogy mesélhessek róla és fényképekkel is bizonyítsam, mindenkinek látnia kell.
A thaiföldi kalandjaink előző részeit ITT találod. A bejegyzésben található összes kép saját tartalom, ha bármelyik képet szeretnéd felhasználni, kérlek, azt írásban mindenképpen jelezd felém.
