Mi az, amit még nem leptek el a turisták Thaiföldön, de gyönyörű tengerparti része van és könnyen megközelíthető? Plusz akár még egy majomcsaládot is szállíthatsz kajakon? A válasz: Ao Nang.
Ezek ellenére azonban mégsem életem legszebb napjait töltöttem el itt, de erről majd később.
Egyébként azt hiszem, életemben nem ettem annyi lekváros pirítóst, mint Thaiföldön. A legtöbb hotelben ugyanis nagyjából ennyiből állt a reggeli kínálat. Szóval a szokásos lekváros pirítós után a reptér felé vettük az irányt, és egy átszállással később Krabiban landoltunk kora délután. Megmondom őszintén, arra már nem emlékszem, hol kellett átszállnunk, és arra sem, miért került bele Ao Nang az útitervbe. De talán azért, mert a további terveinkbe éppen beleillett infrastruktúra szempontjából, illetve képek alapján az egyik partszakasz csodálatosnak tűnt.
Szóval megérkeztünk Krabiba, ahol szakadó eső fogadott minket. Ez igen lehangoló látványt nyújtott. Még itthon felvettük a kapcsolatot a szállásadóinkkal, egy magyar párral, akik utazásszervezéssel foglalkoznak, hozzájuk tartottunk. Kisebb nehézségek után, de megtaláltuk azt a buszt, ami elvitt minket Ao Nang-ra, amelyen minden cucc a sofőr mögé volt dobálva. Mi voltunk az utolsó leszállók, körülbelül 1 órát buszoztunk. Leszálltunk, de onnan foglamunk sem volt, merre tovább. De egy magyar hang szólt hozzánk, helyben voltunk.
Szállás
Szóval Dórinál és Antinál szálltunk meg. A lakás előteréből (ami egyben az irodájuk) 2 ajtó nyílik, az egyik az ő szobájuk, a másik pedig a kiadandó szoba. Lepakoltunk. Ekkor közölték, hogy egész nap nem volt víz, de remélhetőleg majd megoldódik. Egy félnapos utazás után pedig csak egy zuhanyzásra vágytam, nagyon elhasználtnak éreztem magam. De mondták, hogy a szemben lévő szálloda kinti medencéjében csobbanhatunk nyugodtan. Nem lettem boldogabb ettől az információtól. Úgy voltunk vele, kicsit várunk, ha estére sem lesz víz, akkor toávbbállunk. Az általuk javasolt sarki helyre mentünk addig is enni valamit, ahol szintén még normálisan kezet sem tudtunk mosni, persze kézfertőtlenítő mindig volt nálunk. Az otthonról vitt pálinka Pai-ban elfogyott, addig minden étkezés előtt és után kortyoltunk belőle. Majd akkor kipróbáltuk a medencét, tisztábbnak nem éreztem magam tőle, de szerencsére jött az isteni hír: van víz a szálláson! A víznyomás nagyon kicsi volt, és ebben a térségben tényleg be kell tartani a szabályt, hogy WC papírt csak a szemetesbe dobunk, mert a csatornarendszer nem bírja el. Mindegy, valami fürdés legalább sikerült. Viszont ekkor már nagyon rosszul éreztem magam, és kitartott még 1,5 napig. Lényegében nagyon romantikusan nagyjából minden távozott belőlem ebben a 1,5 napban. 2 korty víz után is rohantam hányni…. Életemben nem voltam ennyire rosszul, őszintén. Éjszaka azt hiszem, nem is aludtam, végig úgy éreztem, mintha valami kacskaringós úton mennék folyamatosan. A másnapot is ebben a rossz vízióban töltöttem végig az ágyban a kiszáradástól rettegve.
Programok
A 3. napon abban maradtunk, ha reggel képes vagyok valamit enni, akkor elmegyünk strandolni. Egy longtail boat-tal közelítettük meg a Railay beachet, ahonnan átsétáltunk a Phra Nang beachre is, ahol időnként feltűnt néhány majom is, ellopva a strandolóktól ezt-azt. Ezekről a helyekről sok szép képet láttunk, és élőben is hozták azt, amit vártunk. Volt egy barlang is, ami tényleg olyan volt, mint valami kis titkos sziget a szigeten, nagyon varázslatos. Az egyetlen baj velem volt, iszonyatosan gyengének éreztem magam, az evés azért még aznap sem ment igazán. Az utolsó hajó 6-kor indult vissza, ehhez kellett tartani magunknak. Viszonylag hamar nyugovóra tértünk, izgalmas nap várt ránk.
Igen, ez azért elég jól néz ki
Ilyen képekre bukkantuk sokszor, mikor Thaiföld kapcsán kutatokdtunk, és most már lett sajátunk is.
A helyi büfékínálat
Befizettünk a szállásadóinknál egy félnapos mangrove erdő kajaktúrára. Reggel jött is értünk egy platós kisbusz, mi voltunk az utolsó beszállók, így a végén ültünk. A sofőr, aki a túravezető is volt egyben, nem az óvatosan vezetők kategóriájába tartozott. Én konkrétan két kézzel kapaszkodtam, de még így is szinte halálfélelmem volt, közben szédültem, és már kezdett zsibbadni mindenem, így örültem, mikor megérkeztünk végre, de nem voltam azért túl jól még mindig. Egy körülbelül 7 km-es túra várt ránk, melynek összesen 10+1-gyen, vágtunk neki kétszemélyes kajakokkal. Nekem ez volt az első kajakos élményem, és nem sokkal az utazás előtt jártam életem első úszótanfolyamára is kifejezetten azért, hogy majd kevésbé féljek ilyen programokon. Azt hiszem, a kevésbé szón volt itt a hangsúly. Időjárás tekintetében borongós volt, néha esett is, de így sokkal jobb volt. A környezet egyszerűen csodálatos volt, az egyik oldalon hatalmas mészkő sziklák, a másikon dzsungel szerű táj, bizonyos helyeken fák és sziklák közti szűk réseken kellett áthaladni vigyázva a vízben lévő faágakra. Időnként meg-megbillentünk, de csak az én ijedtségem volt nagyobb. Egyes helyeken kikötöttünk, a túravezető sztorizgatott. Egyszer csak egy majom, és a rajta csüngő kicsinye is csatlakozott a túrához. Konkrétan a mi a kajakunkra is átugrottak, és megálltak az elején, majd amilyen hirtelen jöttek, olyan hirtelen távoztak. Azért hány ember mondhatja el magáról, hogy Thaiföld mangrove erdejében kajakon szállít egy majomcsaládot?
A kis csoport nekivág a túrának
Ilyen környezetben
Majd jöttek ők
És csatlakoztak
Ahogy visszaértünk, azonnal elkezdett szakadni az eső, micsoda időzítés. Vizesek voltunk, izzadtak, de nagyon jól éreztük magunkat, persze én továbbra is sokszor szédültem. A hazafelé út még keményebb volt, mint odafelé, az autó felcsapta az összes vizet az útról, ami rajtunk landolt. A szállásadóink közölték, hogy sajnos váratlanul megérkezett a monszun, 3 napig biztosan esni fog. Az étteremben -ahol már fél rántott húst is meg tudtam enni – és otthon is végig azon tanakodtunk, hogyan tovább. Végül arra jutottunk, hogy a tervezettnél korábban, már holnap utazunk Kao Sok-ra, a Nemzeti Parkba, és onnan tovább Ko Lantára. Dóriék szerveztek nekünk transzfert, ami szállástól szállásig visz.
Eddig a pontig minden tervezetten, és simán ment. De innentől borult nagyjából minden, volt, hogy tényleg nem tudtuk, hol leszünk pár órával később. A következő bejegyzésekben ezekre is mind mind fény derül.
A bejegyzésben található összes kép saját tartalom, ha bármelyik képet szeretnéd felhasználni, kérlek, azt írásban mindenképpen jelezd felém.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: