A nyugalom szigete, ahol nem a kalandoké, hanem az egyszerű, de meseszép pillanatoké volt a főszerep. Naplementébe hintáztam magam a parton, és örök emléket hagytunk magunk után az egyik bárban, aminek pontosan ez a lényege. Koh Samet.
Ahogy az előző bejegyzésben is meséltem, a hirtelen bekövetkezett monszun hozott minket erre a szigetre. Ahol csend és nyugalom fogadott minket, és egy olyan hangulat, ami az embernek rögtön eszébe jut, ha Thaiföldre gondol. A kevésbé romantikus benne, hogy az “idegeneknek” fizetniük kell belépéskor a szigetre, mondván, hogy az egész természetvédelmi terület.
Utazás
Ugye kora reggel kellett gyorsan kitalálni, mégis hol hajtsuk álomra a fejünket aznap este, és jött az egyetlen elérhető megoldás: Koh Samet. Legnagyobb szerencsénkre a mellettünk lévő buszállomásról is indult busz Koh Samet-re. Körülbelül 2,5 órás az út, még víz is jár a buszjegy mellé, és nem Volán buszokra kell gondolni. Szóval egész élhető a helyzet. A végállomástól pedig körülbelül 20 perces hajóút vezet el a szigetre.
Szállás
Aznap foglaltunk szállást, de nagyon jó kis helyet találtunk az Avatara Resort személyében. Ugyan én szinte majdnem eltévedtem olykor, míg megtaláltam a szobánkat, de szép volt, új és modern, néhány lépésre a parttól. A 48 órás káosz után csodálatosnak találtam, hogy a hotel étterme közvetlenül a parton van, este színes lampionok fényében lehet hallgatni a tenger morajlását. Több, mint romantikus. Az árban benne volt a reggeli, amit szintén a parton szervíroztak, a korábbi reggelikínálathoz képest klasszisokkal jobban. Az egyetlen problémát a szállással a gekkók okozták, (persze az, hogy néha 1-1 beszaladt, még semmi sem volt ahhoz képest, ami később várt rám). Itt kezdtük el kikísérletezni a gekkóüldözés tematikáját. – egyébként az egész 30 nap alatt itt féltem legjobban állatól, de az nem a gekkó volt, hanem egy béka, ami a korláton üldögélt, és nem mertem addig lemenni, amíg ott volt, no comment).
A gekkó nem a barátom
Programok
Nem az aktivitás szigete, de ezt most nem bántam. Első nap reggeli után kicsit felfedeztük a közeli partot, hogy lássuk, hova térjünk vissza, ott maradtunk a közelben. Egy közeli bárban koktéllal indítottuk a délelőttöt, közben deep zene szólt a háttérben, igazi meleg idő, langyos, kristálytiszta víz. Egy kicsit megállt az idő.
Beachlife
Utána – nyilván -robogóval vettünk be egy másik partot, délen, azt hiszem, mert a nevét nyilván nem jegyzeteltem fel….,hogy onnan nézzük meg a naplementét. És ahogy sétálgattunk a parton, egyszer csak ott volt előttem az, amire az egész utazás alatt már nagyon vártam, amit már indulás előtt mondtam, hogy enélkül haza sem jövünk: a hinta a tengerparton. Így hintáztam bele magam a naplementébe a parton, ahol rajtunk kívül nem nagyon volt ember. Fokozódott az a romantikafaktor.
Úgy érzem, szerencsés vagyok
Hello Koh Samet
Ezután a szállásunktól nem túl messze találtunk egy baromi eredeti helyet, a Naga Bárt. Tele foszforeszkáló felirattal. És bárki, bármit bárhova írhatott, rajzolhatott a kihelyezett tollakkal. Nyilván mi is otthagytuk az emlékünket valamelyik falon. Elektronikus zene üvöltött a háttérben, és életem eddigi legfinomabb Strawberry Mojito-ját ittam.
Naga Bar
Ha valaki arra jár és megtalálja, küldjön fényképet 🙂
Gasztronómiailag nem fedeztük fel igazán a szigetet, mert a hotelhez tartozó étterem minden szempontból tökéletes volt. Másnap egy másik partszakaszt fedeztünk fel, a nevét nyilván ennek sem tudom… de egy teljesen más hangulat várt ránk. Sokkal érintetlenebb, sziklásabb részekkel, nagyon kevés emberrel.
Kicsi lány nagy hullámok
Még egy kicsit szürreális élményt is okozott Koh Samet szigete. Éppen álláskeresési időszakban voltam. Az utazás előtti napon is éppen beesett egy állásinterjú, az akkori jelentkezéseimbe beleírtam, hogy az adott hónapban nem leszek Magyarországon, utána, vagy skype-on tudok interjút bonyolítani. És valaki ezt komolyan is vette. Még a kaotikus 48 órában kaptam egy e-mailt, amiben skype interjúra kértek időpontot. Nagy nehezen sikerült kitalálni, mikor is legyen az. Szerencsére találtunk Koh Samet-en egy internetkávézót, mert a szobánkban nem volt túl erős a wifi. Azonban ez a kávézó zárva volt aznap, mikor nekem nagy szükségem lett volna rá. A hotel recepcióján viszonylag normális volt a jelerősség, így ott, egy egész napos strandolás után, a kis nyári ruhámban interjúztam.. Vicces volt.
Ennyi jutott nekünk Koh Samet-ből. Másnap már Koh Chang várt ránk, ez tűnt a legközelebbi esőmentes helynek. Nagyon jól éreztem magam a szigeten, jó volt egy kicsit megállni és nem csinálni semmit, ezáltal megismerni Thaiföld egy másik arcát.
A bejegyzésben található összes kép saját tartalom, ha bármelyik képet szeretnéd felhasználni, kérlek, azt írásban mindenképpen jelezd felém.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: